Ez az írás 2010.02.23-án született
„Távfűtés, te drága…”, avagy hol a határ?
(Távfűtési panoráma Dunaújvárosban)
Előzetesen elmondom: Budapesten a távhőfogyasztók már 2009. októberétől 2552 Ft/GJ + ÁFA-t fizetnek a távhőszolgáltatás hődíjaként, míg Dunaújvárosban 3364 Ft/GJ + ÁFA-t. A különbség több mint 30 %-os! (Annak ellenére is vagy a mellett, hogy a FŐTÁV felügyeletét is Hagyó Miklós látta el a fővárosi közgyűlésben – ha mond ez valamit az újságolvasó fogyasztók számára.)
Vajon hogyan érik ezt el a FŐTÁV-nál, vajon mi kényszeríti rá a hőszolgáltató társaságot és a Fővárosi Önkormányzatot, hogy megfizethető áron kapják a fogyasztók ezt a közszolgáltatást?
El kell mondani azt is, hogy az elmúlt félévben közel 30 %-al csökkent a földgáz ára a nagyfogyasztók, így különösen a távhőtermelők számára (országosan), valamint törvény született arra is, hogy a távhő termelőknek meg kell osztani a kapcsoltan előállított (és támogatottan átvett) villamos energia hasznát a hőfogyasztókkal.
Mindezeket előre bocsátva nézzük meg tehát azt, hogyan működik ez a dolog Dunaújvárosban?
Ma - véleményem és számításaim szerint - Dunaújváros távhő fogyasztói egy átlagos lakásra számítva (55 négyzetméter) évente legalább 50.000 Ft + ÁFA - val fizetnek többet a távhőszolgáltatásért, mint amennyit átlagos esetben fizetni kellene.
De vajon meddig lehet és kell ezt elviselni, eltűrni? Hol a határa annak, ahogy visszaélnek a dunaújvárosi fogyasztók türelmével? A másik oldalról: mikor elégelik meg végre a fogyasztók is azt a helyzetet, amelyben – a kapcsolatrendszerekkel visszaélve – mélyen a zsebeikben turkálnak azok, akiknek ezt „lehet”? Ugyanis a véleményem szerint az, ami ma Dunaújvárosban, a távhő témában történik, messze túllépi a jogi és az erkölcsi korrektség határait (a kulturált fogalmazás kedvéért ekként megfogalmazva a helyzet fő jellemzőjét).
Miért van az, hogy míg más (feltehetőleg a felelősségét mélyebben átérző vezetésű) városokban az utóbbi félévben - és még januárban is - jelentősen csökkentek a távhőszolgáltatás árai, addig nálunk Dunaújvárosban e téren semmi érdemi nem történt, hacsak az nem, hogy az érdekképviseleti szervezetek (DULÉSZ, MESZ, OFE) határozott fellépésére a Magyar Energia Hivatal Határozatban utasította el a DVCSH tavaly őszi díjemelési kérelmét.
Miért van az, hogy Dunaújvárosban az elmúlt tízenkét év alatt (számításokon alapuló véleményem szerint) közel ötezermillió (ötmilliárd) forinttal fizettek többet a távhőfogyasztók, mint optimális esetben kellett volna?
De miért is kellett többet fizetni? Véleményem szerint semmi másért, mint azért mert a mindenkori önkormányzat - mint árhatóság - szinte minden esetben valós kritika nélkül elfogadta a Hőszolgáltató díjmódosítási igényét. Elfogadta anélkül, hogy érdemben ténylegesen vizsgálta volna azok indokoltságát, anélkül, hogy a dolgok mögé nézett volna. Elfogadta anélkül, hogy vizsgálták volna, megfelelnek-e a beterjesztések a valóságnak, valósak-e az előterjesztés alátámasztására becsatolt adatok stb. Készültek ugyan különböző (látszat)vizsgálatok távhő témában, voltak jelzések, felvetések (különösen az érdekképviseletek részéről), azokat azonban sorra figyelmen kivűl hagyták a képviselőink, sőt azt is megkockáztatom, a legtöbben el sem olvasták felvetéseinket, javaslatainkat. Egyszer megkérdeztem egy egyéniben megválasztott képviselő urat, miért van az, hogy távhő témában szinte mindig a választói ellen szavaz? Hosszas magyarázkodás és mentegetőzés után - kifogyva a szuszból - az volt a végső válasza, hogy: „…figyelj, legfeljebb legközelebb majd nem választanak meg”!
Néhány különösen kiugró tényt hadd említsek (a teljesség igénye nélkül) amelyek alátámasztják a fentebb említett ötmilliárdos többletkifizetést:
-a Hőszolgáltató 1998-2002 között az árképzés során évről évre mintegy 150.000 GJ-al több hőfogyasztást tervezett be, mint amennyi végül a valós vásárlása volt. Természetesen utólagos korrekcióra - miután eltelt az év és pontosan ismert lett a ténylegesen vásárolt hőmennyiség nagysága - sohasem került sor, véleményem szerint emiatt a hőfogyasztók által kifizetett többlet évente több száz millió forint volt.
- 1999-ben a szolgáltató - véleményem szerint félrevezető - adatai alapján a hálózati hőveszteség több mint tíz százalékkal nagyobb értékkel került a helyi távhő rendeletbe és így a díjakba is beállításra, mint a tényleges hálózati hőveszteség valós értéke azt indokolta volna. Ez valójában napjainkra sem változott, ma is így van. Ráadásul akként „ragadt bele” a díjba, hogy a hálózati hőveszteségre vonatkozólag a helyi távhőrendelet 2009. január 01-től már semmilyen értéket nem határozott meg. Viszont a díj nem került csökkentésre ezzel a hányaddal, tehát „rejtetten” továbbra is tartalmazza a korábbi eltúlzott hálózati hőveszteség ellenértékét.
Vagyis a jelenleg hatályban lévő díjszabás véleményem szerint teljességgel jogszabálysértő. Ezt jeleztük – több egyéb visszásság mellett - a Főjegyző úrnak, azonban érdemi lépés nem történt a törvényesség helyreállítására.
A hálózati hőveszteség nem valós értékének a mindenkori hődíjakban történő „beleépítése” következtében a hőfogyasztók által fizetett többletköltség évente megközelíti a 200 millió forintot.
Ez azonban nem volt elég, bár azt gondolhatnánk, ezt már nem lehet fokozni. De mégis lehetett!
- 2008-ban a Dunaferr olyan távhőszolgáltatási szerződést kötött a DVCSH-val amely szerint éves átlagban gyakorlatilag ingyen adja a tolókemencék hulladékhőjét. Ennek mennyisége 2008-ban meghaladta a 170.000 GJ-t, 2009-ben is vélelmezhetően ilyen mennyiségű hulladékhő került átadásra a DVCSH felé. Ez a hőmennyiség a város éves hőigényének több, mint 15 %-a, nyáron például, csaknem fedezi a lakosság használati melegvíz hőigényét.
Ez a tény - bár sokan sejtették, hogy valami „nincs rendben” a hulladékhő körül – akkor derült ki egyértelműen, amikor a Magyar Energia Hivatal – több egyéb anyag, dokumentáció mellett - kiadta a hővásárlási szerződéseket 2009. szeptemberében.
A szélsőséges visszásság az volt ebben tárgykörben (és ma is az), ahogy a hőszolgáltató ezt az ingyen kapott hőmennyiséget „beáraztatta”.
Ez akként történt, hogy a díjmódosítási beterjesztése során a mennyiséget figyelembe vette – erről szól a 34.2 % -os Dunaferr-es hőmennyiség részaránya a díjmódosítási beterjesztésben – viszont a csuszósin-hő éves átlagában és végeredményében 0 Ft-os díját azonban elhallgatta. Így az ingyen kiadott hőmennyiség 2008-ban és 2009-ben is (véleményem szerint) 3.112 Ft/GJ áron került be a hődíjakba, és azt ma is ilyen mértékben és áron fizetjük.
Sőt – mint az a helyi sajtóban is megjelent - 2008-ban még hűtőtornyot is építettek az ingyenes hulladékhő elhűtésére, csakhogy a minél nagyobb profitot hozó gázmotoros erőművektől kelljen – a környezetet feleslegesen szennyezve előállított – hőt vásárolni. Ennek a hőmennyiségnek az értéke, véleményem szerint, évente meghaladta a 400 millió Ft-ot, vagyis ennyiért került az árakba beállításra a DUNAFERR - ből gyakorlatilag 0 Ft/GJ áron kiadott hulladékhő.
Ez csak néhány nagyobb tétel volt a sok közül, a „kicsi tételek” összesítése is kitenne véleményem szerint legalább évi legalább százmilliós többletfizetést.
Miután a DVCSH bejelentette a díjemelési kérelmét a Magyar Energia Hivatal (MEH) felé, az érdekképviseleti szervezetek is – MESZ, DULÉSZ, OFE – ügyfélként bejelentkeztek a Magyar Energia Hivatalnál, hiszen erre a hatályos törvények lehetőséget adtak. A Hivataltól azután megkaptuk azokat a dokumentumokat, szerződéseket, amelyeket a DVCSH - nak be kellett mutatni a díjmódosítási igénye alátámasztására. Ezeket a Hivatal nekünk is rendelkezésünkre bocsátotta. (Megjegyzem, ezeket korábban a DVCSH – jogellenesen. minthogy közérdekű adatokról van szó! - hétpecsétes titokként kezelte, üzleti titokra való hivatkozással).
A Magyar Energia Hivatal által kiadott szerződésekből, dokumentumokból és határozatból aztán sok minden más is világossá vált. Többek között kiderült, hogy Dunaújvárosban a vásárolt hő átlagára majdnem 30 %-al meghaladja az országos átlagot.
A szerződések áttanulmányozása után az is látható lett, hogy a gázmotoros erőművekkel megkötött szerződések (véleményünk szerint) egyoldalúak, csak a termelők érdekeit szolgálják, azok minden pontjukban hátrányosak a hőfogyasztók számára. Elég, ha csak azt említem meg, még nyáron is olyan mennyiségű hő átvételére kötöttek szerződést, amelyre senkinek nincs szüksége. Ha a szerződéses hátrányokat forintosítani lehetne – márpedig miért ne lehetne – akkor az éves szinten szerintem, meghaladja a 100 millió forintot is.
Erre pedig az adott lehetőséget, hogy a Dunaújvárosi Víz- Csatorna és Hőszolgáltató Kft. menedzsment jogait gyakorló ENERGOTT Kft. (illetve annak fő tulajdonosa) gyakorolja az irányítási jogokat a gázmotoros projekt-társaságok felett is. Gyakorlatilag lehet akként fogalmazni (a dolgok kellő leegyszerűsítése mellett), hogy az ENERGOTT Kft. gyakorlatilag „önmagával szerződött” és nyilvánvalóan nem a távhőfogyasztók érdekeit előtérbe helyezve.
A kellően naiv távhőfogyasztó mindezek után joggal gondolhatná: eljött az igazság pillanata. Vagyis azok az emberek, akikre rábíztuk a város vezetését - az önkormányzat tagjai - mindent megtesznek azért, hogy mihamarabb vége legyen ennek a jogsértő helyzetnek és azonnal (soron kivűl) meghozzák azokat a döntéseket, amelyek eredményeképpen végre „normális” áron történhet a hőszolgáltatás Dunaújvárosban.
Egyesekben az is felvetődött, hogy minimumként is kezdeményezni kellene a DVCSH vezetésének a menesztését, az 1998-ban megkötött „ÜZEMELTETÉSI- VÁLLALKOZÁSI SZERZŐDÉS” megszűntetését, továbbá kezdeményezni a visszaélések következtében kifizetett többlet távhődíjak visszafizettetését.
De semmi ilyen nem történt, csak az időhúzás, ……
Lassan eltelik ismét egy további fél esztendő is. Mi történt, történik ez alatt a távhő témában Dunaújvárosban, azt tudjuk. SEMMI! Miközben tovább csökkent a gáz ára, a szolgáltató öles hirdetésekben és cikkekben panaszolja veszteségeit, okolja a nagyvilágot, de elsősorban a DUNAFERR-t a magas távhődíjakért. Mindeközben továbbra sem „jut eszébe” az ingyenesen kiadott hulladékhő, a többszörös hálózati hőveszteség, a hőfogyasztók kárára megkötött szerződések, és még sorolhatnánk. Eszébe sem jut, hogy egyszer a hőfogyasztók türelme is el fog fogyni.
Joggal kérdezhetnénk, miért ilyen magabiztos a DVCSH? Miért nem történik érdemi kezdeményezés az önkormányzat részéről a dolgok rendezése érdekében? Miért áramlik továbbra is valójában valós alap nélkül a DVCSH kasszájába a távhőfogyasztók pénze? MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT?
Egyesek azt mondják, mert ez a szabály. És azt is mondják Dunaújváros Megyei Jogú Város önkormányzata, mint árhatóság a választók érdekében hozta meg azokat szabályokat, rendeleteket, amelyek miatt annyiba kerül a távfűtés amennyibe. Egyszer egy önkormányzati „nagy ember” azt mondta, jó az ha drága a távfűtés mert takarékosságra ösztönzi az embereket! Ugyanakkor a magasabb külső hőmérsékletek esetében a távhőszolgáltató csak úgy „dönti” a hőt a fogyasztókra (amely az ablakon keresztül megy az utcára), mivel a számára ez jelenti a magasabb árbevételt! De ezt is hiába jelezzük az illetékeseknek – semmi nem történik ennek a megakadályozására.
Azt is mondják, hogy ez a demokrácia és a demokráciának ára van.
Kérdezem: nem lehetne egy kicsit olcsóbb demokráciát? Felelősebb és lelkiismeretesebb vezetőket?
Új információkén hadd említsem meg, hogy megjelent a 2010. évi VII.sz törvény, amely többek között szabályozza a gázmotoros erőművekből kiadott hő felszámítható átlagárát is.
Az új jogszabályok, valamint a fentebb felsoroltak miatt Dunaújvárosban számításaim szerint azonnal legalább 40 %-al kellene csökkenteni - visszamenőleges hatállyal, legalább október 1-től - a hődíjakat és 25 %-al a hőszolgáltatás alapdíját, valamint a fentiek miatt meg kellene kezdeni az érdemtelenül bezsebelt ötmlliárd forint visszafizetését a hőfogyasztók részére.
Az, hogy a DVCSH-nak nem érdeke kezdeményezni a távfűtés árának csökkentését, világos és érthető, hiszen így „jogszerűen” számlázza magas árakon a díjakat, és mi távhőfogyasztók ezért „jogszerűen” fizetnünk. A haszon pedig megjelenik az ENERGOTT Kft.-nél, illetve a hőtermelő gázmotoros projekt-társaságoknál.
Azt mondja a szolgáltató (megjelent az újságban is), a gázmotoros erőművek 2009-re visszamenőlegesen csökkentették a díjakat állítólag 260 millió Ft –al, és hírlik a Dunaferr is elengedett az alapdíjból januártól évi 150 millió Ft-t-ot, de ezek a csökkentések a mai napig nem jutottak el a hőfogyasztókhoz. Mikor feltettem a kérdést a DVCSH felé, hogy hol van ez a kedvezmény és mikor fogják azt a hőfogyasztók megkapni, az volt a válasz, hogy már megkaptuk, hiszen októbertől nem kellett díjat emelni.
Valójában azonban (leegyszerűsítve a helyzetet) a gázmotoros társaság tette át a pénzt az egyik zsebéből a másik zsebébe.
Vajon mi tartja vissza az általunk megválasztott képviselőket az érdemi lépésektől – mert eddig véleményem szerint semmi érdemit nem tettek – arra csak tippelni tudnék. Ugyanaz a tippem, mint az olvasóké – ebben viszont bizonyos vagyok.
Úgy tűnik: Dunaújvárosban teljesen mindegy az, hogy milyen többség van hatalmon az önkormányzatban. A fogyasztó (valójában a választó) érdeke csak addig számít valamit (a propaganda szintjén), míg a voksát leadja. Felteszem a kérdést: vajon az önkormányzati képviselők (személyes) álláspontját ki vagy mi motiválja? Mi lehet erősebb a fogyasztók (választók) érdekénél? Mi rejlik a „politikai felelősség” leple mögött?
Bíznom kell abban, hogy végül valóban kinyílik az emberek szeme, és a maguk módján fogják helyre tenni a dolgokat. Nem fognak tovább hinni a mesében, senki meséjében, mert ez mindnyájunknak nagyon sokba került eddig és kerül a jövőben is. Ezért a demokráciáért már drágán megfizettünk és ma is drágán fizetünk!
Mudra József Dunaújváros, 2010. 02. 23.
